Először is, szeretném megköszönni, hogy időt szakított az interjúra.

Mi volt az első reakciója, amikor meghallotta, hogy a könyvei megjelennek Magyarországon? Mit tud rólunk? Tervezi, hogy ellátogat hozzánk valamikor?

Nagyon meglepődtem. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi országban jelennek meg a könyveim. Megtalálom Magyarországot a térképen, és egy keveset tudok a történelméről is. Nagyon szeretnék elmenni, de egyelőre nincsenek ilyen tervek.

A Bűnös vágyakhoz írott előszavában említette, hogy a magány nagy szerepet játszott abban, hogy Anita Blake megszületett. Beszélne erről egy keveset? Miért az írást választotta egyfajta menekülésként?

A sorozat elején Anita kívülálló, olyasvalaki, aki nem tartozik sehova. Én is ezt éreztem, amikor megírtam az első Anita-történetet. De a magány sokkal inkább inspiráció volt, semmint menekülés. Évekbe került, míg rájöttem, hogy néha azért írok, mert el akarom felejteni életem fájdalmas periódusait. A legtöbbször azonban, amikor boldog és kiegyensúlyozott vagyok, az írás csak egy munka, nem pedig menekülés. Életem egy járulékos része az írás, ami mindig örömet okoz.

Megváltozott-e a viszonya az önhöz közelálló emberekkel attól, hogy író lett? Hogyan dolgozta fel a sikert? Voltak esetleg emiatt problémái?

Egy különleges “emberfajta” jelent meg az életemben: akik rosszindulatból vagy kíváncsiságból követnek. Ezzel soha nem kellett foglalkoznom. Sokan nem értik, hogy amit írok, az fikció. Még mindig tanulom, hogy kell az ilyen emberekkel bánni.

A fotóit látva nem lehet nem észrevennem a hasonlóságot ön és Anita között. Van abban igazság, hogy saját magáról mintázta Anitát?
S ha igazam van, akkor Anita indítékai, gondolatai, az élethez való vicces és könnyed hozzáállása bizonyos tekintetben az öné is??

Anita úgy néz ki, mint én. Persze egyszerűbb volt saját magamról mintáznom őt. Olyasmire gondolok, hogyha tudni akartam, vajon Anita tud-e egy bizonyos fegyvert kézbefogni, akkor ott volt a saját kezem. Ha én meg tudtam tartani, akkor ő is. Ha Anita 180 cm magas lett volna, akkor egy ilyen szituációban meg kellett volna kérnem valakit, akinek nagyobb a keze. Egyszerűbb volt így. Ráadásul én soha nem voltam magas, így azt sem tudtam, milyen perspektívából beszélne a szereplő. Anita számos belső monológja egyben az enyém is, és ő olyasmiket is kimond, amiket a hétköznapokban soha nem mondanánk hangosan. Sokszor ővele mondatok el dolgokat, amiket amúgy nem mondanék el. A sorozat elején még sokkal jobban hasonlítottunk egymásra, mint később. Mind a ketten nagyon különböző életet élünk, amely mind az ő, mind az én viselkedésemet, világlátásomat megváltoztatta.

Hogyan hozta létre az Anita Blake-regények helyszínéül szolgáló alternatív világot? Miért nem teremtett mondjuk egy női magándetektívet a “normális” világban?
Talán mert szereti a horrorfilmeket?

Soha nem érdekelt az ún. “normális világ”. Olyasmit írok, amit olvasni akarok. Mindig szerettem a sci-fit, a horrort, a krimit és a fantasyt. Igazság szerint nem vagyok egy nagy horrorfilm rajongó. Nem szeretem azokat a filmeket, amik önmagukért gusztustalanok. Én logikát akarok a horror mögött. S ezt így is írom meg. Ha nincs értelme egy visszataszító jelentnek, akkor én azt nem szeretem.

Ismeri a World of Darknesst a White Wolftól? Ha igen, mi a véleménye róla? Volt valamilyen hatással a munkájára?

Ismerem a White Wolf vámpíros szerepjátékait. De tudatosan nem olvastam vagy foglalkoztam azzal a világgal, mert még a sorozat elején jártam. Nem akartam, hogy az ő világuk hatással legyen rám. Ugyanezen oknál fogva már évek óta nem olvasok vámpírregényeket. Nehéz mások könyveit olvasnom, mivel én pontosan azt írom, amit én olvasni akarok, s mások regényei nem elégítik ki ezt az igényt. Rajongóktól hallom, hogy az én világomnak vannak a White Wolféhoz hasonló elemei, de biztosíthatom: ők is ugyanazokat a könyveket olvasták, ugyanazokat a kutatásokat végezték és ugyanazokat a filmeket látták, amiket én fiatalabb koromban. Tudom, hogy az én világom a gyerekkoromban vetített Hammer Vampire filmekből és folklór-kutatásaimból jön. Érdekes módon évekkel ezelőtt felkértek arra, hogy írjak egy regényt, amely a White Wolf univerzumában játszódik, de a fentebb elmondott okoknál fogva elutasítottam a felkérést.

Könyveiben keveri a horrort, a krimit és a fantasyt. Melyik ezek közül a legerősebb, és melyik a legfontosabb önnek? Milyen könyvek voltak hatással önre, s kik a kedvenc szerzői?

Mindegyik Anita-regény legerősebb központi eleme a krimi. De minden egyes könyvben vannak olyan elemek, amelyeket hagyományosan horrornak tartanak: vámpírok, zombik vagy vérfarkasok. Ám könyvenként változik, hogy a horror, a krimi vagy a fantasy az erősebb. Némelyik akár szerelmesregénynek is tűnhet, hisz két ember épülő kapcsolatáról szól. Az első komoly hatást íróként Robert E. Howard Piegons from Hell című novelláskötete gyakorolta rám. Ez volt az első horror, dark fantasy, hősies fantasy, amit olvastam. Miután elolvastam, nemcsak azt tudtam, hogy író akarok lenni, hanem azt is, hogy milyen könyveket akarok írni. Később felfedeztem Robert B. Parker regényeit Spenserrel a főszerepben. Ezek a krimik nagy hatással voltak Anitára és az ő világára. Korai hatások közt meg kell még említenem H.P. Lovecraft-et és Edgar Allan Poe-t is. A hangulatteremtés és a leírások tekintetében E.B. White Charlotte’s Web című regénye hatott rám, bár úgy hiszem, Lovecraft és Poe is nagymesterei voltak a hangulatteremtésnek. Mivel én is déli vagyok, ezért nagyon fontos nekem Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót című regénye, amely egyszerre mutatja az amerikai dél jó és rossz oldalát. Az elbeszélő pedig különösen szeretetreméltó.

Ön nagyon termékeny író. Hogyan ír? Gondol a sorozat következő kötetére írás közben, vagy csak az adott könyvre koncentrál?

Reggel felkelek, elindítom a lányom az iskolába, majd leülök és dolgozom. Úgy kezelem az írást, mint egy munkát, mert számomra ez valóban az. Délelőtt dolgozom, délben ebédelek vagy edzek, aztán délután dolgozom tovább. Ha a határidő közel van, vagy a nagyon jól haladok a könyvvel és még nem vagyok túl fáradt, akkor este írok még pár órát. Mindig előre tervezek. Úgy érzem, hogy a könyvek olyanok, mint az élet maga: ha nem tudod, hova mégy, soha nem is érhetsz oda. Mielőtt eladtam az első három könyvem, már 17 könyvre előre terveztem. Ezek egy részét soha nem írtam meg, mert Anita és a világa sokat változott. De az új könyvek új ötleteket hoznak, új irányokat, amelyeket nem láthattam előre, amikor a Bűnös vágyakat írtam. Számomra Anita világa szerves egész. A következő könyv cselekménye kinőhet egy mondatból vagy egy eseményből.

Ha jól tudom, már befejezte új könyvét Incubus Dreams címmel. Tizenkét regény után milyen további lehetőségeket lát még az Anita Blake-sorozatban? Mik a tervei főhősnővel? Addig írja, amíg élvezetet okoz? Egyáltalán, van ötlete, hogy hogyan ér véget a sorozat?

Még nem vagyok kész a regénnyel. Ez egyike leghosszabb könyveimnek, így a megírása időbe telik. Rengeteg tervem van még Anitával és csapatával, de még tippet sem adok, hogy mik azok, mert nekem az nem megy. Mindig elmondok mindent előre. Annyit elárulok, hogy sok meglepetés lesz még Anita magánéletével kapcsolatban, s sok mindent megtudunk a fő- és mellékszereplők hátteréről. Még mindig nagyszerűen érzem magam Anitával, a világában, az őt körülvevő szereplőkkel. Egyszóval nem tervezem, hogy abbahagyom. Az Anita-sorozat pontosan olyan, mint minden más krimisorozat: mindegyik kötet önálló egység, amely elmond egy történetet az elejétől a végéig anélkül, hogy lenne a sorozatnak egy csúcspontja. A sorozatnak nincs különösebb végcélja. Két-három könyvvel előre tudom, hogy Anita hova megy, de nem tíz könyvvel előre. Olyan sok minden történhet közben, amelyek mindent felboríthatnak, ezért nem merek tovább tervezni.

A vudu központi szerepet játszik minden egyes könyvében. Milyen kutatásokat végzett a tárgykörben? Volt személyes élménye a vuduval kapcsolatban?

A kutatást először könyvekkel kezdtem: Voodoo and Hoodoo Haskinstől, Voodoo in Haiti Metraux-tól, és A kígyó és a szivárvány Wade Davistől. Ezek voltak az alapkönyvek, és még néhány cikk. Mindig könyvekkel kezdem a kutatást, mert ha úgy adódik, hogy személyesen is beszélnem kell szakértőkkel, akkor nem akarom vesztegetni az idejüket ostoba kérdésekkel. Jó, ha tudok már egy keveset, így értelmes kérdéseket tudok feltenni. Egyetlen elem van a könyveimben, aminek semmi köze az igazi vuduhoz: a rothadó mozi-zombik. Ezek hollywoodi találmányok, s a szakértők mondták nekem, hogy az elmúlt években, az én könyveimben olvasták a legjobb zombileírásokat és jeleneteket.

Vannak még egyéb sorozatötletei Anita Blake és Merry Gentry mellett?

Igen, de mivel az Anita-sorozatnak még nem tervezem a végét, s a Merry Gentry-sorozatot úgy tíz év alatt fejezem be, ezért a többi tervnek várnia kell. Nem hagyom, hogy egy téma nagyon felizgasson, amikor csak tíz év múlva tudok nekiállni.

Mikor és hogyan vette fel a kapcsolatot magyar kiadójával, az Agave Könyvekkel? Tetszenek a magyar kiadások, és a borítóik?

Az ügynököm, Merrilee Heifetz, és a Writer’s House külföldi jogokkal foglakozó osztálya vette fel a kapcsolatot az Agave Könyvekkel. Imádom a borítóikat. Néha jobbak, mint az amerikai borítóim.

Hallottunk pletykákat egy Anita Blake-regény megfilmesítéséről. Igazak a hírek?

Jelenleg nincs szó sem tévé- sem filmváltozatról.

A könyveiben brutális bűnöket – pl. gyerekgyilkosság – követnek el, nem is beszélve a rettenetes és felkavaró emberfeletti tettekről. Hol húzza meg a határt? Hol van az a pont, amin túl Anita és kollégái már nem tudják a megszokott ironikus távolságtartással kezelni ezeket bűncselekményeket? Ön volt már szemtanúja erőszakos bűncselekménynek? Ezek a részek a könyveiben nagyon élethűnek tűnnek.

Soha nem használom az erőszakot öncélúan, csak ha a jelenetben szükség van rá. Sokat olvastam ilyen bűncselekményekről, s láttam jó pár fotót is, amit a helyszínen készítettek. Beszéltem rendőrökkel és katonákkal az erőszakról, amivel munkájuk során találkoznak. Rengeteg minden megosztottak velem. Munkájuk kapcsán minden nap találkoznak rettentő bűncselekményekkel, és ez hatalmas érzelmi terhet jelent. Ahogy a sorozatban haladunk előre, Anita is egy kicsit fásultabb lesz. A legtöbb olyan rendőri egységnél, ahol erőszakos bűncselekményekkel foglakoznak, minden két-öt évben áthelyezik a csapat tagjait egy kevésbé erőszakos területre. Az Incubus Dreamsben Anita már hat éve ilyen bűncselekményekkel foglalkozik. És elkezd azon tűnődni, hogy örökké akarja-e ezt csinálni. Könyveimben az erőszakos bűncselekmények két csoportba oszthatóak: vagy olyanok, amiket a mi világunkban nem lehet elkövetni az én mágikus rendszerem nélkül, vagy olyanok, amiket emberek már elkövettek egymás ellen. Iszonyatos dolgokról tudok, amiket emberek egymás ellen elkövettek. Olyasmikről tudok, amiket nem akarok tudni. De mivel itt vannak a fejemben, nem tudom kitörölni őket. S mivel tudom, mire képesek embertársaim, ez azért hatással volt a velük való kapcsolatomra. Sokkal kevésbé vagyok elnéző, tudva, hogy mire vagyunk képesek. Egy időre abba is kellett hagynom a kutatást. Épp elég rémálomban volt eddig részem.

Végezetül, szeretne üzenni valamit Anita Blake magyar rajongóinak?

Helló mindenkinek! Köszönöm, hogy befogadták Anita Blake-et és engem a szívükbe, és a képzeletükbe.

Köszönöm az interjút! A szerkesztőség, és az olvasók nevében szeretnék Önnek további sok sikert kívánni!


Külön köszönet az Agave Kiadónak, akik lehetővé tették, hogy ez az interjú létrejöhessen!